Legénd

Keress a Facebook-on

Látogatószámláló

0867757
Ma
Tegnap
A héten
A hónapban
490
106
490
6957

IP-címed: 23.20.120.3
Ma: 2017-10-23

Molecaten Legend EstateMolecaten

Free Page Rank Tool
  • Legénd az Árpád-korban alapított község. Tatárjárás előtti történetéről nem maradtak fenn írásos adatok, azonban azt, hogy azt megelőzően is lakott hely volt, megerősíti, hogy a Nógrádsáp felé eső részében álló ősi katolikus temploma körül még ma is gyűjthetők olyan cseréptöredékek, amelyek keletkezését a szakemberek a 12–13. századra teszik. Lehetséges, hogy a templom eredetileg görögkeleti rítusú volt, mivel a 18. században egy írás megemlékezik arról a keresztelőmedencéről, amely a templomból került ki, s amin a ΘΗΣΕΤΑΙ Ο ΔΕ görög felirattöredék volt olvasható. A levéltári források és a néphagyomány egyaránt megerősíti, hogy az épületnek egykor „pincéje” is volt, ami egybevág azzal a hagyománnyal, hogy valamikor kolostor működött a helyen.
  • A templom környékén, és a szemközti domboldalon az eke még a legutóbbi időben is gyakran forgatott ki régi téglákat, épülettöredékeket, eszközöket a földből. Legénd régi helyét is a templomtól délre és a vele szembeni domboldalon kereshetjük. Itt, a „Kúriák”-nak nevezett dűlőben állhatott régen a birtokos család udvarháza. Egy romos kúriáról – mely akkor Radványi Ferenc tulajdonában volt – még az 1728-as országos összeírás is említést tesz.
  • Az egykori élet másik nyomát az ún. Bekavár nevű domb őrzi Legénden, melynek gerincén egy Árpád-korinak feltételezett földvár maradványai találhatók.
  • Legénd első okleveles említését a váci káptalan egy 1338-as oklevelében találjuk meg. Ez arról tudósít, hogy Raph fia Lőrinc hat legen-i telkének váltságáért, mely 2 márkát tett ki, lejárt tartozását Pochou fiainak, Mihálynak, Istvánnak és Tamásnak meg nem fizette, az idézésre pedig nem jelent meg.
  • A Legéndy család első tagjai csupán a 14. század végén tűnnek elő a forrásokban. Nagy Iván, megyetörténeti munkájában, Mártont teszi a családfa élére, jelezve, hogy a reá vonatkozó adatok 1280–1300 között keletkeztek. A következő generációt a történettudós Márton fia Jánostól vezeti le, akinek Ilona, Benedek és György nevű gyermekét nevezi meg. Ilonáról tudjuk, hogy Bodonyi Csuda László felesége volt. A Bodonyi Csudák a Kartal nemzetséghez tartoztak, amellyel kapcsolatban a kiváló történész, Győrffy György azt feltételezte, hogy Árpád fejedelem kortársának, Kurszán kendének a leszármazotta. 1396-ban Csuda László bodonyi és szécsénkei birtokokon osztozott Legéndy András fiával. A jogügylet azt valószínűsíti, hogy a két családot nemzetségi kötelék fűzhette össze, vagyis – vélhetően – a Legéndyek is a Kartal nemhez tartoztak.
  • A család a 15. században élte fénykorát. A század közepétől vannak adataink arra, hogy Nógrád megye egyik alispáni székét is a család tagja, Ágoston töltötte be. Szintén alispán volt a század végén több évig Bertalan, aki zálogjog címén Szirákon, Kökényesen, Detrefalván és Ecseten szerzett birtokokat.
  • Külön is említést érdemel Legéndy Katalin (soror Katerina), aki a nyulakszigeti (ma: Margit-sziget) domonkos kolostor apácája volt. Feltételezhető, hogy egy ideig ő vezette a kolostor könyvtárát és dolgozott az ott működő, kultúrtörténeti jelentőségű kódex-másoló műhelyben, melyet Ráskay Lea vezetett. Legéndy Kató volt az ún. Gömöry kódex másolója, melybe személyes bejegyzéseket is írt, többször említve betegségét. Halála időpontját is tudjuk: 1517-ben hunyt el.
  • A 16. század nem csak az ország, hanem a család romlását is hozta. 1500-ban már nem egyedül bírják a falut. Ekkor jelennek meg itt rövid időre a Szentlőrinci család tagjai. Legéndy Bertalan fiai 1518-ban már arra kényszerülnek, hogy a Dózsa-féle parasztháború idején Werbőczi István királyi személynöktől felvett 150 forintért cserébe neki a Heves megyei Detrefalvát átadják.
  • 1541. február 27-én Cső várában Legéndy Pál „önként és sza¬badon bevallotta, hogy égető szükségtől hajtva egregius Baloghy Demeter úr¬tól 40 forint kölcsönt vett fel, mely ellenében annak zálogba adta három job¬bá¬gyát: Singh Pétert, Cheh Jánost és Resec Kelement … további 26 forint kölcsönhöz jutott, melynek ellenében Gáll Ta¬más jobbágyát zálogosította el néki.” A felsoroltak az első falulakók, akiket név szerint ismerünk.
  • 1542-ben 8 portát írtak össze a településen, ami arra vall, hogy a környék átlagos nagyságú és gazdasági erejű falvai közé számított. Birtokosai közül a Ráskay család 2, Ispán András 3, Legéndy Gergely 2, míg Bernalthfy Bernát 1 portával bírt, továbbá a Legéndy család két tagjának volt még egy-egy telkes birtoka. A Legéndy család egyes tagjai már ekkor elköltözhettek innen, 1512-ben például Legéndy István, Ráskay Balázs tárnokmester tisztjeként, Deberecen város jegyzőkönyvében tűnik fel.
  • A török hódoltság idején a település a váci náhijéhez tartozott. 1546-ban Mehmed budai beglerbég, hász-birtokos volt a földesura. A falu 3250 akcsét fizetett számára. 1559-ben 1474 akcse volt a kivetett adó, melynek haszonélvezője Ali bin Múszá tímár-birtokos volt. 1562–63-ban Perváne Redzseb török tiszt, tímár-birtokos kapta meg hűbérként. A fenti évek török összeírásaiban a következő legéndi családok tagjai szerepelnek: Bodoni, Gál, Tód, Nagy, Rése, Cse, Szabó, Kis, Vacsi, Jász, Pap. Közülük a Gál névvel évtizedekkel később is találkozunk, egy tanúmeghallgatás kapcsán, és esetleg az 1639-ben vallomást tévő, Legénden lakozó Tót Gergely is a 16. századi ősök leszármazottja.
  • A magyar összeírásokban Legénd, 1546-ban, a szomszédos falvakkal együtt Cső várához tartozott. 1549-ben – nyilván a török miatt – a magyarok nem tudták összeírni, a következő évek portaszámai pedig a következőképp alakultak: 1567-ben 5, 1574-ben 5, 1575-ben 5, 1583-ban 3, 1588-ban 2, 1593-ban 2, 1596-ban 1 és 1598-ban 4 porta. Az utóbbi két összeírási évben Legéndy Boldizsárt és Gyürky Benedeket, illetőleg Legéndy Györgyöt írják földesurának. Ezt követően Legénd negyedszázadra eltűnik a forrásokból, ennek oka minden bizonnyal a háborús pusztulás (tudjuk, hogy 1599-ben tatár csapatok teleltek Pest megyében és a Galga mentén is. Itt létük után a terület majd minden községéből elmenekültek a lakosok, a térség pusztasággá vált). Legénd újra csak 1622-ben szerepel az összeírásokban, ¼ portával, amelyet 1635-ig megőriz. 1638-ban megint kimarad, hogy azután 1647-ben ¾ portával térjen vissza.
  • A levéltári források és a község történetéről író evangélikus lelkészek állítása egybevágnak arról, hogy a falut a 17. század húszas éveitől kálvinista vallású magyarok lakták, akik nem a régi katolikus templomot használták, melyet már csak mint „pusztatemplomot” emlegettek, hanem saját fatemplomuk volt és prédikátort tartottak. Életükről csak keveset tudunk. Nyoma van annak, hogy – akárcsak a többi falu – a budai töröknek deszkát szállítottak. Vélhetően az intenzív kitermelés során kezdődött meg annak a területnek az irtása, amelyre később a falu átköltözött.
  • Az 1640-es években a község birtokosai között a Legéndy család leányági leszármazottait, illetve az azoktól öröklő családok tagjait találjuk: a 16–17. század fordulóján élt Legéndy Katalin és férje, Bolyky Bálint gyermekeit, a Csehy család örökségét átvevő Barsy Jánost, majd az általa birtokba juttatott Bibithi Horváth Jánost és később annak vejét, Sipeki Balás Mihályt. Mindössze egy telket bírt a községben Bosnyák Tamás füleki várkapitány is. A Bibithi Horváth és a Sipeki Balás család azután egészen a 19. század végéig szereplője maradt Legénd birtoklástörténetének. Bosnyák Tamás javai előbb a Koháry, majd a Károlyi családhoz kerültek. A Bolyky család leszármazottaitól, a 18. század elején a falu jelentős része lett – felesége, Ebeczky Mária révén – Radványi István megyei nótárius tulajdona.
  • Elképzelhető, hogy már a 17. század közepén megjelentek a kálvinisták között a felvidékről érkező szlovák ajkú lakosok, akik először a galgagutai evangélikus egyházhoz csatlakoztak, azután 1682-ben önálló lelkészséget alapítottak.
  • 1663-tól Legénd is a törökök által uralt területhez került vissza. Sorsáról csak a váci püspökség dézsmajegyzékei és az állami adóösszeírások tudósítanak. Thököly betörése Nógrád megyébe, Fülek 1682-es ostroma, a Bécs ellen induló török és tatár csapatok, majd a hazavonuló lengyelek és litvánok, de főként a Nógrád és Vác visszavívásával kapcsolatos hadmozdulatok, csapatmozgások és portyázások ismét elnéptelenítették Nógrád déli részét és Észak-Pest megyét. A harcok során községünk is elpusztult. Földesurai csak az 1690-es években kezdhették meg újjátelepítését, északról érkező szlovákokkal. A falu régi helyét elhagyták, magára maradt romjaiban a katolikus templom és az ősi kúria is, az új jobbágytelkek belsőségeit pedig kissé nyugatabbra, a falu mai helyén alakították ki.
  • Tyekvicska Árpád